In Memoriam Kicse bácsi

Sajnos ismét  búcsúznunk kell egy vérbeli vitorlázónktól: Kicse bácsitól, vagyis Mészner Sebestyén sporttársunktól, aki 87 éves korában a földöntúli örök tengerek világába távozott.

Kicse bácsi, a bece nevet B 18-as hajójának neve után kapta. Hiányozni fog a Club teraszáról, hajójának kokpitjából és áldott humorral megáldott felesége mellől. Másképen el sem lehetett képzelni, mint ahogyan üldögélt a Zug-ivoda előtt örök mosollyal az arcán és fanyar humorral tekintve a világot.

Kicse bácsi nem tartozott a versen vitorlázók társaságába, egyszerűen csak szerette és élvezte a vitorlázás örömét, gyönyörködött a Balaton mindig változó szépségében.

Emlkészem, amikor Földvárról keleti szélben krajcoltam a B31-el a tihanyi szoros felé, és egyedül élvezte a kellemes 3-as szelet. Már régen fordulhattam volna a szoros felé, de nem tudtam, mert hajójával a szél felöli oldalon azt a sebességet tartotta, mint én a 31-sel. Cigaretta a szájában, mint mindig, és kis jóindulatú daccal tartotta irányát. Ez a játék ment addig, míg majd félszéllel tudtunk a szoros felé fordulni. Fordulás után már én voltam a szél felőli hajó, és így hátrahagyva Őt előbb értem Füredre. A parton találkoztunk, és egy pohár sör mellett megkérdezte, „Ugye, jól megtréfáltalak? Nem haragszol?”. „Miért haragudnék, hiszen részedre is élvezet volt az a kellemes keleti szél…” – válaszoltam.

Egy igazi vitorlázást szerető sporttárssal nem fogunk már e földi életünkben találkozni.

Nyugodj békében, és fogd a shottot az örök élet hajójában!

Istven áldjon!

Simon Károly