fbpx

Jó utat kívánunk az égi Balatonon Árpád! – Korompai Árpád elhajózott

Szomorúan tudatjuk veletek, az egész BYC közösséggel és aki ismerte, hogy Korompai Árpád, 2024. január 26-án elhajózott közülünk, és most már az égi vizeken kormányozza szeretett hajóját az Aranycsillagot!

Reméljük, hogy újra rátalálsz arra, amit egész életedben szerettél! Jó utat kívánunk az égi Balatonon!

Már nem kell lassítanod!

A 90-es évek elején ismertelek meg, amikor is az Ilovszky Rita (akkor még BYC-es volt) anyukájának csaptad a szelet és emiatt gyakran jártál le a Klubba, mert Ő meg a lánya miatt tette tiszteletét ott rendszeresen. Akkor még nem dolgoztál ott. Úgy emlékszem Ritát is a saját gyerekedként szeretted, mint, ahogy azt hiszem sokunkat abból a korosztályból, akik a szemeid előtt nőttek fel. A sója előtti területre egyedül Te állhattál be autóval – egy vadonatúj Peugeot 206-od volt egy menő szétfröccsenő vízcsepp matricával a motorháztetőn – a klub alkalmazottain kívül. Már akkor is különleges embernek számítottál abban a közegben. Mindent tudtál a hajókról, a Balatonról mégsem szerettél igazán vitorlázni. Ismertél mindenkit, sokakat kedveltél is, azonban közelebb már csak pár embert engedtél Magadhoz.

Valamikor a 90-es évek végén kerültél, ha jól emlékszem a Klubhoz főállású „mindenesnek”. Nem volt olyan szeglete a telepnek, amit ne ismertél volna, mint, ahogy nem nagyon volt olyan, amit ne tudtál volna megjavítani. Egyedül Neked volt olyan szerszámkészleted, amivel szakszerűen lehetett bármit szerelni. Persze ezeket nem kaphatta meg akárki, mert akit nem kedveltél annak nem járt semmi, akit szívleltél, annak odaadtad a szívedet is, egy sütiért cserébe. Mindenről tudtál, ami a Klubban történik. Észrevehetetlen voltál napközben a munkád során és már akkor ébren voltál, amikor mások épp hazatértek az áttivornyázott éjszakákból. Éber őrzője voltál az egésznek.

Bár a mindennapokban főként kopott munkásruhákban láttunk, a nap végén mindig egy ápolt ember ment haza vagy a Klub B31-esébe aludni. Ha pedig valamilyen esemény volt, akkor előkerültek a mindig pedáns rendben tartott szekrényedből olyan gatyák, ingek, felsők, cipők hogy Rád sem ismertek azok, akik nem tudták hogy ki Vagy.

Kevés olyan olvasott embert ismerek, mint, amilyen Te voltál, mint, ahogy kevés erősebb dohányossal sem találkoztam életemben

Előtted cseperedtünk fel. Nem tűrted a szemtelenséget, de szeretted a játékot, a viccet! Őszinteséged, szikár alkatod, szemeid világa, a mindig nap barnította bőröd, a megalkuvást nem tűrő, konok lényed könnyen érthető tekintélyt parancsolt! Amikor azt mondtad, hogy „vállas vagy mint a vízisikló” vagy „lassítsál, mert kisodródsz”, tudtuk, hogy egy ponton túl mentünk.

Sokat beszélgettünk arról, hogy az aktív, bár visszahúzódó életedet miért váltottad remeteségre annak utolsó szakaszában, ám ezért önzően köszönettel is tartozom, mert így alkalmam nyílt azon kevés ember közé tartoznom, akivel tartottad, sőt ápoltad is a kapcsolatot. Akármikor mentem fel Hozzád, mindig kaptam Tőled egy szállal a „tigris szofi”-ból, ami sosem fogyott el.

Évekkel ezelőtt megkérdeztél, mint orvost, hogy mi lesz Veled, én meg őszintén elmondtam. Akkor azt mondtad, ha így kell lennie, akkor így lesz!

Mindig 2 csengés után felvetted a telefont, ha hívtalak, aztán amikor nem is olyan régen nem vetted fel, majd nem is hívtál vissza tudtam, hogy baj van… Kórházba kerültél, aminek a gondolatától is irtóztál. Mikor hazaengedtek, újra megkérdezted mi lesz… Újra elmondtam… Aztán újra nem vetted fel…

Múlt szombaton arra kértél, hogy szöktesselek meg, mire én azt feleltem: Árpi lassítsál, mert kisodródsz. Elmosolyodtál, megöleltelek.

Már nem kell lassítanod!

Vigyázz Magadra!

Varjas Sándor Endre „Szuszu”
Balatonfüred, 2024. január 28.

Árpi, a néger, egy BYC-es fiatal emlékezetéből

Akik voltak a BYC-ben 2014 előtt, ismerték Árpádot, a négert, a kalóz kinézetű figurát, aki úgy tűnt, épp csak kilépett egy Rejtő Jenő regényből… elkerülhetetlen volt a személye, hiszen „mindig” ott volt, a klub része volt.
Igazi „tengeri” medve hatását keltette: Napbarnított bőre, szikár izmossága, parázsló cigarettája, fehér haja és szakálla, s nem mellesleg félelmet nem ismerő, mély tekintete emlékezetes karakterré tette.
Természete, viselkedése egyezett egyéni megjelenésével: a saját szabályai szerint élt. Maga volt a konokság. Ha egyszer egy lélegzet alatt eldöntött, vagy kimondott valamit, ahhoz egész életén át tartotta magát.
Nem alkudott meg senkivel – önmagával sem.

Nem nagyon akadt semmi a kikötőben, amit ne tudott volna megépíteni, vagy megjavítani. Akit kedvelt, kérhetett bármit tőle, Árpi megjavította neki, a fizetség rend szerint egy szelet sütemény volt. Viszont ha valakit nem kedvelt, az ajánlhatott neki akármit, nem vállalta el.

Látszólag nem félt semmitől. Gyerek szemmel nézve egyszerre fenyegetett, és sugárzott nyugalmat a tekintete.

Csupa szív ember volt, aki nagyon sok embert szeretett, sokszor azokat is, akikkel saját döntéséből kifolyólag mégis valamikor megszakította a kapcsolatot.

Aki közelebbről ismerhette, hallhatta a történeteket a régi Füredről, a hajógyár fénykoráról, a híres Kilián telepről; és közben a hosszú úton köttetett barátságokról, kalandokról és családról. 76 velejéig aktívan megélt év után volt mit mesélnie.

Biztosan több könyvet olvasott el, mint mi együttvéve, ami mellett valószínű több italt húzott le, több karton cigit füstölt el, több embert szkanderozott le, és lehet, hogy több rendet is csinált, mit mi.

Elpusztíthatatlan szervezete példátlan erővel állta a sarat a hosszú, lappangó betegségekkel szemben, mikor is múlt hét pénteken Árpádunk áthajózott a túlsó partra és itt hagyott minket.

Mikor utoljára találkoztam vele, úgy búcsúzott, hogy üdvözöl mindenkit, akit ismer. Ebben jóformán benne van az egész Balaton, valószínűleg Te is.

Béke legyen poraira!

Hercsel Máté
Budapest, 2024. január 28.