Kieler Woche: versenybírói szemmel – Böröcz Bence képviselte hazánkat 2011. június 18-26. között

Már hónapokkal ezelőtt tűkön ülve vártam az indulást Kielbe, hiszen az olimpia után a világ legnagyobb és legösszetettebb versenyén vehettem részt, mint versenybíró. Az esemény tulajdonképpen három verseny egyvelege: a hét első része az olimpiai hajóosztályoké, majd a nemzetközi osztályok veszik át a főszerepet. Eközben a nagyhajók folyamatosan vívják az offshore versenyt.

Június 17-én, pénteken érkeztem repülővel. Az időjárás először kicsit sokkolt, mert Magyarországot közel 30 fokban hagytam el, Hamburgban pedig 13 volt a hőmérséklet. Mire végigbumliztam a hamburgi repülőtéren, a csomagom már jött is a futószalagon, és izgatottan mentem ki az ajtón. A verseny fő támogatója az Audi, így kézenfekvő, hogy a futárszolgálatban ők segítenek. Na de nem akárhogy! Öltönybe öltözve várt a sofőr, akivel, és még az észt bírótársammal együtt beszálltunk egy vadonatúj A7-esbe, amivel Kielig utaztunk. Útközben felvettünk a zsűri német vezetőjét, Rainert, aki fantasztikus precizitással szervezte a csapatot.

Az autóból szemerkélő esőben szálltunk ki. A kikötőben nagy volt a sürgés-forgás, ugyanis másnapra mindennek készen kellett lenni. Nem is kell mondani, úgy volt! Rögtön megismerkedtem a zsűri elnökével, Jimmel. Rendületlenül tervezte a beosztásokat, a napirendet, folyamatosan egyeztetett, hogy minden rendben legyen. Közben bejártam a kikötőt, és kicsit besegítettem a készülődésbe. Igaz a legenda, miszerint Q7-esek segítenek az utánfutókat mozgatni a kikötőben. Délután elfoglaltam a szobámat, ami a kikötőben volt található, így minden legfeljebb 5 percnyi gyalogútra volt. 10 napot töltöttem Kielben, de a kikötőből egy alkalmat leszámítva ki sem kellett mennem, minden megtalálható volt. Estére a csapat szinte teljessé vált. Rengeteg volt az új arc, nem ismertem senkit, voltunk vagy 30-an. Sok régi jó barát találkozott, ők könnyen elfoglalták magukat, de persze mindenki nyílt és segítőkész volt, így hamar oldódott a hangulat. Este tartottuk az első nagy megbeszélést. Kiosztásra kerültek az állandó feladatok, elhangzottak a belső információk a hét első felére. A nap zárásaként közös vacsorát szerveztek, hogy a csapat még jobban összekovácsolódjon.

Innentől a napok időbeosztása sablonos volt, de mégis sok változatosság volt benne. Reggel fél nyolckor keltem fel, egy szinttel lejjebb elfogyasztottam a svédasztalos reggelit. Kicsivel 8 után leértem az irodába, ahol volt internet, posztoltam a facebook-ra, hogy ne higgyenek elveszettnek, majd 8:40-kor meghallgattam az időjárás-előrejelzést. Az iroda mellett állítottak fel egy színpadot, természetesen két Audi díszelgett rajta. A hátulját egy LED-fal biztosította, ahol egész nap videókat vetítettek, a futamok idején élő közvetítést lehetett látni. Itt volt a napi időjárás-előrejelzés is, először németül, majd angolul. 9:15-kor napi jury meeting volt, ahol a felmerülő problémákat beszéltünk meg, kicsit elemeztük az előző napi eseteket, a vízi történéseket. Megkaptuk a végleges napi beosztást a vízre, majd eszerint készülődtünk a futamokra. Pat állította össze a párosításokat, ügyelve, hogy minden motorosban legyen egy tapasztalt és egy kevésbé tapasztalt bíró, így segítve a fejlődést. Arra is figyelt, hogy minden nap más hajóosztályt nézzünk, így ismerkedve a verseny sokszínűségével. Természetesen külön kéréseket mindig szívesen teljesített, ha valaki egy hajóosztályt preferált. Kb. 15 (!) motoros állt a zsűri rendelkezésére, ezt a hét első felében a párosverseny döntőbírókkal kellett megosztanunk. Mindegyik motoros működőképes volt, könnyen kormányozható, és vízi bíráskodásra alkalmas; örülnénk, ha itthon is ilyen lenne a helyzet.

A pályák viszonylag messze voltak a kikötőtől, 10-30 percnyi motorcsónakázás után értük el őket. Némelyik olyan távol volt, mintha minden reggel Füredről Almádiba kellene vitorlázni. A versenyrendezőségek egységesen dolgoztak, itt is látható volt a profi felkészültség, a gyakori, részletes megbeszélések. Nagyon jó volt az együttműködés a zsűri és a versenyrendezőség között, ami a siker kulcsa. A pályákon az ISAF ajánlásai szerint jártak el: rajtok, pályaalakzatok, szélerősség, rajtvonal. Különösen ügyeltek a versenypályák épségére: a motorosok szigorúan a pályán kívül maradtak.

Délutánonként változó időben értünk partot, de átöltözés után rögtön indultak a tárgyalások. A bizottságok összetétele mindig a parton lévő bíróktól függött, így mindig más alkotta az ötfős testületet. Az egész kikötőt ideiglenesen rendezik be a verseny hetére: sok rendezvénysátor, és konténer található itt. A zsűri szobák is olyan konténerek voltak, mint a BYC iroda. Minden konténerben volt egy monitor, ami közös szerverre csatlakozott. Minden óvástárgyalást digitálisan dokumentáltunk, és a közös szerveren tároltunk. A nyomtatás is könnyen ment: amit a konténerből nyomtattunk, az a 30 méterre lévő versenyirodában jött elő. Lenyűgöző szervezettség!

Este rendszerint közös vacsora volt, nagy beszélgetésekkel. Minden nap kaptunk egy 7,5 €-t érő kupont, amit ekkor tudtunk felhasználni. Megismerkedtem a híres kieli Spagetti-Eis-szal, de szerencsére nem a csípőset kértem J. A nap lezárásaképp a fő rendezvénysátorban lévő koncerteket élveztünk, amik éjfélkor szigorúan véget értek, hogy a kikötőben nyugodtan lehessen pihenni.

Az esemény nagy érdekessége és hasznossága abban rejlik, hogy szinte minden megtalálható itt, ami egy versenyen lehetséges: 42. szabály, csoportokra osztott futamok, túraverseny (ORC), medal race, match race, összes tárgyalási forma, arbitration és sajnos 69. szabály is. A változó bizottságokban mindig különbözők voltak a szereposztások, így volt esélyem óvástárgyalást is vezetni. Nem kellett félni a hibázástól, mert még legalább három tapasztalt bíró ült mellettem, akik szívesen kisegítettek. És amit tényleg meg lehet itt érteni, hogy hogyan kell viszonyulni a versenyzőkhöz. Nem elég tudni, hogy mit kell nekik mondani, azt megfelelően kell előadni. Itt minden óvástárgyalás mosollyal, de legrosszabb esetben is semlegesen zárult. A döntést követően mindig volt alkalom magyarázatra, kis poénra. A 42. szabály büntetéseit akár vízen, akár parton, kulturált körülmények között lehetett a versenyzőkkel megbeszélni. A nemzetközi bírók pedig nagyon sok dologra megtanítottak minket, mi pedig gyűjtöttük a tudást.

A kieli szervezők mindig külön figyelmet fordítanak a versenyen dolgozókra. Mindenki kapott egyenruhát, napi ebédcsomagot a vízre, volt hivatalos vacsora, ahol kb. 200-300 ember vett részt. Készült rólunk csoportkép, és mindig gondoskodtak közös programról. Itt tényleg azok dolgoznak, akik puszta lelkesedésből jönnek, és így tudnak igazán minőségi munkát produkálni.

A versenyzők is maximálisan elégedettek lehetnek: minden megvolt, ami egy jó versenyhez tartozik, de semmi felesleges, ami eltereli a figyelmet. Gondolok itt például a reggeli időjárás-szolgálatra, a nagy sólyákra, a szuper futamokra a vízen, az esti társasági programlehetőségekre, a vitorla- és hajójavító szolgálatra, az utánfutó-szolgálatra. Mindenki igényét ki tudták elégíteni. De nem volt felesleges celebezés. Helyette a németek inkább saját büszkeségeiket mutatták a kivetítőn. A díjkiosztó után például azonnali élő interjúk következtek. A közvetítés profi módon zajlott: helikopter, motorcsónakok, szakkommentátor. A versenyhelyzetekhez folyamatosan diagramok készültek, hogy a vitorlázni nem tudó emberek is könnyen megértsék a játék lényegét. A napi újságban gyakran több oldalnyi cikk készült az aktuális állásról.

Számomra a legmeghatározóbb élmény a medal race-ek voltak. 5 futamot néztünk végig: Laser, Laser Radial, 470 W, 470 M, Finn. Pont erre vágytam! Négy motoros volt a pályán, és mint egy match race-n, a bírók között folyamatosan ment a beszélgetés, amikor konfliktus közeli volt a helyzet. Csakúgy, mint a többi futamot, ezeket is helikopterrel közvetítették élőben.

Nagyon jól esett egy ilyen vidám és befogadó társaság tagjaként minőségi munkát végezni. Itt nem kellett senkinek a szájába adni a feladatot, mindenki a saját fantáziáját használva dolgozott, jól! A nemzetközi osztályok versenyének kezdetén kaptam egy fontos feladatot: a százalékos büntetések rendszerét kellett kidolgozni. 4-en csatlakoztak még a munkacsoportba, és 3 órás beszélgetés után éreztük megoldottnak a feladatot. Ezután késő este még összegeztem, és másnak a meetingen adtam elő a témát. Jim, a zsűri elnöke a verseny végén, amikor véleményt mondott a munkámról, külön kiemelte egy a pontot, és elkérte az anyagot, hogy a továbbiakban felhasználja.

A 10 nap alatt sikerült megismerkedni a világ élvonalába tartozó versenybírókkal. Remélem, sikerült jó benyomást tennem, és munkámmal elégedettek voltak. Néhányukkal már idén újra találkozom hazai versenyeken, néhányukról pedig biztosan tudom, hogy jövőre fogunk találkozni legalább hazai versenyeken. Hálás köszönettel tartozom Tusnai Gabinak, aki segített a eseményen részt venni az Eurosaf csereprogramján keresztül.

Böröcz Bence

2011. június 28.